Nabucco

Verdi huszonhét évesen elhatározta: soha többé nem ír operát. Szakmai és magánéleti mélyponton volt: A pünkösdi királyság megbukott, majd eltemette két kisgyermekét és végül feleségét is. Csak ügynöke rábeszélésére olvasta el Solera librettóját, a Nabuccót. 1842 tavaszán már egész Milánó a „Va, pensiero...”-t dúdolta. Az opera középpontjában egy történelmi korszakváltás áll: megváltoznak az értékrendek, más összefüggések irányítják az életet, mint korábban. Leigázók és leigázottak konfliktusának kereszttüzében egy családi dráma bontakozik ki, melyben az olasz mester zenéje a legszélesebb érzelmi skálán vezeti végig a nézőt. A történetet az előadás kiemeli a bibliai korból, és kozmikusabb térbe és időbe helyezi.

Karmester: Kesselyák Gergely

Nabucco: Alexandru Agache, Kálmándy Mihály
Izmael: Horváth István
Zakariás: Cser Krisztián, Palerdi András
Abigél: Sümegi Eszter, Boross Csilla
Fenéna: Balga Gabriella
Baál főpapja: Zajkás Boldizsár
Abdallo: Ujvári Gergely
Anna: N. N.

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara, Énekkara és a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói

Rendező: Kesselyák Gergely
Kesselyák Gergely rendezését az Operaház színpadára alkalmazta: Tóth Erika
Díszlettervező: Zeke Edit
Jelmeztervező: Papp Janó
Koreográfus: Kozma Attila
Magyar szöveg: Anger Ferenc
Angol szöveg: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Csiki Gábor