Márai Sándor műve világhírű alkotás, a regény számtalan kiadást ért meg.
Tíz évvel ezelőtt Pozsgai Zsolt író dramatizálta a regényt, és ez a
változat több színházban bemutatásra került. Mi a titka a regénynek és a
színművek? Márai utolérhetetlen módon tud ábrázolni egészen hétköznapi
eseteket úgy, hogy azt könyvben vagy színpadon az élet egészének tudjuk
értelmezni. Henrik és Konrád, a két valamikori katona-barát közös
szerelme Krisztina – aki miatt a barátság megtört, megszakadt. Sőt, a
két ember huszonhat évig nem is találkozott. Krisztina Henriket
választotta, az egzisztenciálisan révbe ért, nagy családi háttérrel
rendelkező tisztet – bár igazából a másik férfi, Konrád iránt vonzódott.
Konrád szertelen, kicsapongó életet élt, szerette a zenét, bejáratos
volt a házaspárhoz. Egy nap Henrik rájött, hogy barátjának viszonya van a
feleségével – ráadásul ezt még egy gyilkossági kísérlet is
alátámasztotta.
Konrád elmenekült a helyzet elől, Krisztina külön
élt férjétől, majd az asszony pár év múlva belehalt a szégyenbe.
Huszonhat év telik el – és a két barát ismét találkozik, Konrád
megjelenik Henrik kastélyában. És megkezdődik a leszámolás a két hajdani
barát között.
A színpadi adaptáció fontos szereplője Nini, az öreg
dajka, aki eddig életben tartotta szinte a magányos tábornokot, és most
vezető szerepet játszik a találkozásban is.
Megbocsátás nem
lehetséges – de megbékélés a múlttal talán. A két férfi megteszi az erre
irányuló kísérletet, a végkimenetele ennek a kísérletnek azonban
kétséges.
Kibírják-e lélekben ezt a találkozást, és hogy néznek szembe az imádott nő emlékével?
